Az ember azt hinné, hogy pár évtized után nem sok újdonsággal szolgálhat egy verseny. Pedig dehogynem, sőt nem csak a verseny, hanem ő is saját magának
. A 2025. évi román bajnokságról és a litvániai világbajnokságról szeretnék megosztani pár gondolatot, okulásul, erősen szubjektív szempontból.
A román bajnokság lényegében egy országos bajnokságtól elvárt színvonalú pályákkal megrendezett jó verseny volt. A pályákkal, szállással kapcsolatban nekem nem volt problémám, külön kiemelem HA8BE Béci és neje segítségét az út közbeni kiváló szálláslehetőséggel és étkezéssel kapcsolatban. A pályákat apróbb hibákkal jól teljesítettem, az eredménnyel is elégedett lehetek.
Hanem a rendezés az „parádés” volt. Gyakorlatilag 2-3-4 személy bonyolított mindent, így nem emlékszem olyanra, hogy bármelyik versenyszám elrajtolt volna a kiírt 0-időre. Ez a pár ember szakadásig dolgozott, de jó kedélyállapotban; a késésekkel együtt is jó volt látni.
Mi ebből a tanulság? A versenyzők számára az, hogy akik pl. a 0-időhöz igazítják a reggelit, azok gondolják át, hogy miképp tudják ezt áthidalni, illetve a bemelegítés előtt győződjenek meg róla, hogy érdemes-e már elkezdeni. A mi versenyrendezőink számára az, hogy az országos bajnokságainkhoz továbbra is álljon rendelkezésre megfelelő rendezői létszám.
A világbajnokság Litvániában egy teljesen más történet. Kiváló szállás és ellátás, színvonalas pályák, a saját „önző” szempontjaimból leglényegesebb dolgokat emelem ki.
Az első az, hogy a sprint versenyen ezen a szinten nem elég a sprint tempó. A térkép használata és a sorrend ugyanúgy fontos, mint a klasszikus pályákon. Egy kelleténél hosszabb átmenet, illetve helytelen sorrend miatt veszítettem időt. Ha ezek nincsenek, akkor is valószínűleg ugyanígy 2. lettem volna, de nyugodtabb lennék.
A második az URH versennyel kapcsolatos: az egyébként is gusztustalanul reflexiós pályán egy útkereszteződésben levő bozótos irányából már nagyon jött az egyik adó. Ilyenkor az ember bírót is sejt a közelben. Egyik versenyzőnk hozzám közeledve hangosan megkérdezte, hogy merre van a cél. Ha tényleg ott lett volna az adó és a bíró, és észreveszi, akkor az egész csapatot kizárják. Azt sem tudtam, mit csináljak. A tanulság ugye egyértelmű? Több fegyelmet!
Az RH versenyen új trükköt dobott be az élet. Az első két adó jó fogása után elkezdett semmi sem stimmelni: az erdő egyáltalán nem hasonlított a térképre, végül eldöntöttem, hogy „vakon” megyek tovább. A verseny után derült ki, hogy a térképtartómon elfordult a tájoló szelencéje, vagyis amikor északba állítottnak gondoltam a térképet, akkor köze sem volt hozzá. Nem csoda, hogy nem stimmelt semmi. Így aztán úton futás helyett lett egy bozótos iránymenet, rossz sorrend és bizonytalankodás. Nem sakkoztam végig, hogy mi lett volna, ha… A tanulság itt is egyértelmű.
A hab a tortán a foxoring verseny volt. Jó tempóban végigrohantam a pályán, az időm vagy 2 perccel kevesebb volt a későbbi győztesénél, de hiányzott egy pontom. Tudtam, hogy fogtam, a GPS órában benne is volt, de a dugókában nem. A pont dobozában sem volt benne semmi adat a dugókámról, vagyis nem vártam meg a csipogást, túl hamar kihúztam a dugókát. Első helyett sokadik lettem. A tanulságra hadd ne térjek ki.
Ezzel együtt klassz volt a 2025-ös év.
Gyuri HA3PA