Beszámoló a CQ World Wide DX Contest – CW fordulójáról
Az idei CQ WW CW számomra különösen emlékezetes marad, hiszen ez volt az első CW versenyem. Kezdő Morse-sként – inkább még „mezítlábas” CW-snek mondanám magam – nem számítottam komoly eredményre. A cél a tapasztalatszerzés, a tanulás és a valódi versenytempó megismerése volt.
Az állomásom egy Yaesu FTDX1200 transceiverből és egy háromsávos Yagi antennából állt. A versenybe szombaton csak a déli órák körül tudtam bekapcsolódni, mivel a családi elfoglaltságok – a hagyományos kolbásztöltés – nem maradhattak ki. Emiatt számomra a 24 órás Classic kategória volt az ideális választás.
A 48 órából összesen nagyjából 17 órát tudtam ténylegesen rádiózással tölteni, végig S&P módban, CQ-zás nélkül. Egy idő után már a gyorsabb karaktersebesség sem zavart: „ráállt a fülem” a tempóra, és egyre magabiztosabban ment a vétel – pedig ez volt az, amitől a verseny előtt talán a legjobban tartottam.
A verseny során 612 QSO került a logba, ami számomra minden várakozást felülmúlt. Az ITU zónákból sávonként a 40 elérhetőből átlagosan 27 különbözőt sikerült összegyűjtenem, ami a részidős aktivitást figyelembe véve különösen biztató eredmény.
A sávok vegyesen működtek. A 10 méteren sajnos elmaradt a várva várt nyitás, így ott kevesebb DX adódott a kelleténél. A 20 méteres sáv jól használható volt, stabil összeköttetésekkel és folyamatos aktivitással, de az én QTH-omon egyértelműen a 15 méter bizonyult a legerősebb sávnak: kiváló terjedéssel és rengeteg érdekes, távoli állomással, ahol a háromsávos Yagi antenna igazán megmutatta, mit tud. Számtalan összeköttetés sikerült hosszú úton (LP) is, amelyek külön érdekességet és plusz élményt jelentettek – bár ha volt terjedés, szinte mindegy volt, merre állt az antenna.
Kezdőként külön örömöt jelentett, amikor egy-egy gyors állomást sikerült pontosan dekódolni, majd első hívásra bekerülni a logjukba. Ezek a pillanatok adták a legnagyobb sikerélményeket.
Ez a hétvége számomra egy rendkívül aktív, élvezetes és sikeres Morse-„tanórává” vált. Ennél jobb gyakorlási lehetőséget aligha kívánhat magának egy kezdő CW-s: valódi forgalom, valódi tempó, valódi kihívások és valódi sikerélmények egyszerre. A verseny megerősített abban, hogy jó úton haladok a Morse-tanulásban – és biztos vagyok benne, hogy a következő CW megmérettetésnek már még nagyobb magabiztossággal vághatok neki.
A verseny végére természetesen alaposan elfáradtam, de ez a kellemes, „jóleső” fáradtság volt: amikor az ember tudja, hogy volt értelme ott ülni a rádió mellett, tanult, fejlődött és rengeteg élménnyel gazdagodott.
73 dx de HA6W op HA0SA Szabi