Valamikor a hetvenes évek elején- Pestre vonatozva – feltűnt Bátonyban egy 3,5-es dipol. Visszafelé leszálltam – mint kezdő rádióamatőr - és elballagtam odáig, az alagsorban leltem meg az akkori klubot – a HA6KNX-et. több fiatal ült az ifi-adós asztal körül, ahol a későbbi HA6NW- Gyula rádiózott. Aztán átköltöztek az MHSZ-klubba – ott is vele találkoztam qso-zás közben, majd a rendőrséggel egy épületben is ő gyűjtötte az összeköttetéseket. Félelmetes mennyiségű papírlog halmozódott már akkor fel. Aztán megint költözés a maconkai Kultúrotthonba- itt már én is segítettem: antennákat építettünk, meszeltünk, fűtöttünk, hogy rádiózhassunk. Sokat dolgoztunk, amíg több mint 10 év után az önkormányzat kitett bennünket a Bányász Művelődési házba, ahol eredetileg Gyula és Jóska (HA6OD) apja (HA6NX) annakidején először oktatta a kis gyerekeket a rádiózás alapjaira. Antennáztunk, meszeltünk, fűteni nem kellett, és rádióztunk.
Gyula élete volt a rádiózás. Sok versenyt nyert, volt helyezett. Egész a modernebb technika megjelenéséig meghatározó szereplője volt minden rövidhullámú versenynek. Írta a logot – becsülettel, és persze kézzel. Amikor megkapta tőlem az első számítógépet, próbáltam megtanítani a logvezetésre, rádiózásra a géppel – nem sok sikerrel. A több milliónyi gyalogbillentyűs, elkeyes qso, papírlogos QSO lefogta őt. Nem tudott tőle szabadulni, nem tudta kihasználni az új lehetőséget – beragadt. Azt hiszem egyike volt azoknak, akik nem jutottak túl a kézzel adáson és papírlogozáson. Aztán a versenyrendezők már csak a digitális logot fogadták el. Ezután már nem versenyzett, mert képtelen volt a számítógép kezelésére.
Néhány nappal ezelőtt hívott Jóska (HA6OD), hogy HA6NW – Gyula silent key. Örökre letette a billentyűt. Isten veled, Gyula – mindenkinek megíratott a sorsa, neked 69 év jutott.