Amióta rádióamatőr vagyok, e hobbin belül 2 dolgot csináltam előszeretettel: SSB-ztem és ezzel az üzemmóddal DX-eztem.
Szeretem azt, amikor egy távoli, ritkán látogatott helyen elhangzik a hívójelem, és az ott lévő operátorral kapcsolatot létesitek, amikor bár röviden, de beszélünk egymással. Ebben látom a rádióamatőrködés lényegét – a közvetlen és élő kommunikációt két ember között.
Sok időt töltöttem azzal, hogy DX-pedíciókkal létesitsek kapcsolatot, ami általában nem könnyű dolog, mert a DX-böl egy van, és mi itt ezen az oldalon nagyon sokan vagyunk, akik QSO-zni szeretnének vele, ezért alakulnak ki a pileup-ok, és ilyenkor még a split frekvenciás forgalmazás, a jó terjedés és a jó berendezés sem garancia arra, hogy létrejön a QSO. Amikor ilyen pileup-okban voltam, mindig felvetődött bennem, hogy vajon milyen is lehet a DX operátornak, hogyan tudja kezelni a pileup-ot, meddig bírja stb.? És nekem most lehetőségem nyilt arra, hogy ezeket a dolgokat személyesen megtapasztaljam és megkapjam ezekre a kérdésekre a válaszokat.
Történt ugyanis, hogy egyszer épp egy új DXCC-t jelentő DX QSO után az állomásomon ülve bejegyzést láttam arról, hogy tapasztalt SSB operátor kerestetik egy 2 hetes DX-pedíció második tagjaként. A bejegyzést Ken LA7GIA tette fel, és ez egy ismert hivójel és személy a DX-vadászok körében. Nem tétováztam és azonnal írtam egy rövid bemutatkozást, amire meglepően gyorsan válasz érkezett Kentől arról, hogy Jemen a célország és egy sátor + agregátor típusú expedíciórol van szó. Jemenről elsősorban azt tudtam, hogy nekem ATNO (HI), és hogy nem egy nyugodt vidék, de mivel az expedíció Szokotra szigetére lesz, már nem látszott nagyon vészesnek az utazás, mivel az egy túristák által sűrün látogatott hely és ezért teljes ott a biztonság és a nyugalom. E mellett az a tény, hogy Ken oda készül, továbbí biztositék volt arra, hogy biztonságos lesz az ottlét. Előrevetitve elmondhatom, hogy pontosan így is volt.
A Kennel folytatott levelezésből megtudtam a tervezett költségvetést és az utazás időpontját. Ez a két legfontosabb tényező, amit egyeztetnem kellett a nejemmel, Katival és a főnökséggel a munkahelyen. A munkahely másnap megadta a beleegyezést a soron kívülí szabadságra, Kati pedig nagyon örült ennek a lehetőségemnek és bíztatott, hogy vegyek az expedícióban részt, ugyanis ő nagyon jól tudja, mennyire fontos része az életemnek az amatőr rádiózás, és hogy mennyire egyedülálló esélyt kaptam arra, hogy megvalositsam régi vágyamat – kiprobáljam, hogy milyen is az - egy DX állomás operátorának lenni. Az utazás legfontosabb részleteit Ken már elintézte, ezért az engem érintő iratok gyorsan elkészültek: a Jemeni vízumom, repülőjegyem és – ami meglepő és örömteli hír volt – a nevemre szólo egyedi hívójel: 7O8AE! Így tehát első DX-pedíciómban saját DX hívójellel fogok forgalmazni – ez szinte hihetetlen volt! A felállás a következő volt: Ken 7O8AD kizárolag CW és DIGI üzemmódokkal fog forgalmazni, én csak SSB-vel. Mivel én életem első QSO-í óta (1986) kizárólag az élő szóval való kommunikációt kedvelem, ezért az SSB-n kívül más nem is nagyon érdekelt és már alig vártam, hogy elbeszélgessek az egész világgal HI.
Ken LA7GIA/7O8AD es Sanyi HA5DDX/7O8AE
Az előkészületekkel sem volt sok dolgom: megvettem a repülőjegyeket Abu Dhabiba és vissza, előkészitettem az anyagot a VDA antennákhoz (de azok végül nem lettek felépitve), előkészitettem két adó-vevő helyhez szükséges felszerelést, telepitettem a megfelelő szoftvereket a tabletekre és előkészitettem az utazás és ottlét során nélkülözhetetlen dolgokat, melyeket ott helyben, ahonnét tervezve volt a rádiózás, beszerezni gyakorlatilag lehetetlen lenne. Én rendszeresen kitelepülök egy, a közelben lévő hegyre Ausztriában, hogy onnét részt vegyek a regionális URH versenyekben mint OE/HA5DDX, ezért a kitelepüléshez szükséges felszerelés már megvolt, nehány dolgot kellett csak beszereznem a két FT-991 rádióm mellé, és a két adó-vevő készlet készen volt a szállitáshoz. A feladatot megnehezitette az a feltétel, hogy az Abu Dhabi – Szokotra csarter járatra 20kg feladott és 7kg kézi poggyász volt engedélyezve, tehát nagyon át kellett gondolni, mit és mennyit vinni. A kitelepüléseken nem vagyok ennyire szigorúan súlyban korlátozva, viszont most a mérlegelés után az eleve szükségesnek tartott dolgok közűl sokról le kellett mondani, és még így is túllépte 1,5kg-al a bőrönd súlya a 20 kilogrammos határt, ami szerencsére nem okozott gondot egyik légitársaságnál sem, a kézipoggyászt pedig, ami egy kis hátizsák volt, nem is mérlegelte senki. A berendezésen és szerszámokon kívül vittem magammal a szükséges gyógyszereket és sebek ápolásához szükséges szereket, pénzt, iratokat és sok egyébb apróságot. November elsején este minden be volt csomagolva és én készen álltam a másnap reggelí induláshoz.
Kennel Abu Dhabi-ban volt megbeszélve a találkozás a reptéren a check-in előtt. Ez meg is történt, becsekkoltunk a Szokotrai járatra, beszálltunk a repülőgépbe, megérkeztünk – minden az eddigi Europán belüli utazásoknál megszokott módon történt. Az első szokatlan dologgal a repülőgépből kiszállva szembesültem – a hőséggel. A mellett, hogy Magyarországon az ősz eddig kellemesen meleg volt, a kb. 35 fokos kánikula magas páratartalom mellett november 3-án némileg szokatlan volt, de természetesen számitottam rá. A formaságok (poggyász, útlevél) intézése közben már láttuk a bennünket váró kiséröt, ez jó jel volt. Jó jel volt az is, hogy a kofferem jó nehéz volt, tehát egyik rádio sem „veszett el“, és tapintásra a kábelek is a helyükön voltak. Bepakoltuk a dolgainkat a terepjáróba (Szokotrán kizárólag terepjárókkal lehet közlekedni részben az utak minősége, részben pedig a nagyon magas „fekvőrendőrök“ miatt, melyeket „természetes“ sebesség szabályozóként használnak még az országutakon is HI) és elindultunk Szokotra fővárosába Hadiboh-ba, ahol felpakoltuk a már korábban nekünk megvásárolt dolgokat, megvettük az elektromos hálózati kábeleket, sok eres kábeleket, aggregátort stb. és elindultunk az expedícionk helyszinére, Di Hamri-ba, ami korall strandjának és korall telepeinek köszönhetően ismert túrista hely. Ott már várt bennünket a két segítőnk: Adnana, aki viszonylag jól beszélt angolul, és Abdulla, aki csak néhány szót. Elő volt készitve egy nagy, 2x2m-es sátor és egy kb. 10 négyzetméteres szoba két szúnyoghálós fekvőhellyel. Azonnal kipakoltunk és hozzáfogtunk az antennák készitéséhez a már előre odakészitett 5x5cm-es 4,5m hosszú fa deszkákból. Három darabból összeszereltük a 20, 18 és 12m-es Inverted V-ket tartó oszlopot, és ugyancsak három darabból álló 20, 15, es 10m-es vertikált (ami késöbb ki lett bővítve egy 40m-es Inverted L-el is), aminek nem rezonáns ellensúlyrendszere volt, melynek előkészítésében Adnana, Abdulla és még néhány társuk vett részt azzal, hogy szétfont jó sok több eres kábelt, megspórolva nekünk ezzel nagyon sok időt. A többi antenna is így volt elkészítve, kivéve azt a 160 és 80m-es sáv vertikáljait, amit Ken az egyik szikla felhasználásával készített el úgy, hogy az antenna vertikális vezetéke közvetlenül a sziklára lett fektetve és így a 160 méteren egy Inverted L-féle antenna volt, 80 méteren egy ¼ hullamu vertikál, mindkettő hangolt ellensúly rendszerrel. Ez a két antenna egészen jól működött, a gond csak az volt, hogy csak 100W adóteljesitményünk volt, ami ezeken a sávokon igencsak szerény szám. Ennek ellenére Ken több, mint 200 QSO-t csinált 160 méteren, és több százat a 80-on, de azt már egy másik, fa deszkákból épitett top loaded vertikállal. A későbbiekben pedig ez lett a 2-es számu QTH-m, itt fejeztem be az expedíciót.
Antennák az alap QTH-n.
Ahogy arra számítottam is, a rádiózás DX-ként élvezet volt a javából, jól hallottak engem Európában is, az USA-ban is és a 100W és egyszerű antenna mellett ezért is sokan hívtak, na meg azért, mert Yemen régóta nem volt aktiválva és ezért a 44-ik volt akkor a Club Log „Most wanted DXCC“ listán. Kiderült számomra, hogy a pile-up egy dinamikus dolog, viszonylag könnyen irányitható és lehet hozzá alkalmazkodni. Külön jól esett, amikor egy gyenge jelű állomást sikerült megcsinálni, mert tudom, mennyire nagy élmény egy szerény felszereltségű állomásként csinálni DX QSO-t egy pile-upban. Ilyen állomásoktól normál otthoni QSO-nál feltétlenül megkérdeztem volna, hogy milyen berendezést és antennát használ, de a mostani helyzetemben ezt nem tehettem meg, várt a többi kolléga. Az intenzív rádiózás segít sokáig ébren maradni, viszont amikor kimerül az ember, nagyon hirtelen kezd elhatalmasodni az álmosság, volt hogy szó szerint kezdtem az asztalon elaludni HI. Ezt a későbbiekben azzal tudtam elkerülni, hogy dél után tartottam egy kis szünetet, így felkészülve az éjszakai 20 és 40 méteres rádiózáshoz. A külön QTH-mon felállitottunk egy többsávos vertikált nem rezonáns ellensúlyokkal, ami közvetlenül a tenger partján állt. Az áramellátást a 2kW-os benzín aggregátor biztositotta, amit Adnana és Abdullah felváltva tankoltak fel, így nekem arra nem kellett figyelni. Az első kihelyezett QTH egy csónaktároló szabad részében volt kialakítva gyönyörű kilátással a tengerre. A tenger vize megtette jó hatását az antenna sugárzására, gyakran ++ -os riportokat is kaptam Európából, este még az USA-ból is, és továbbra is biztositott volt a masszív pileup. A második kihelyezett QTH is a tenger partján volt, távolabb a két szikla között - ott, ahol korábban a 160/80/40m-es QTH volt, onnét is szép volt a kilátás a tengerre és arra az öbölre, ahová a turisták sznorkellingezni jártak, és jól látszottak a távolí hegyek is.
Az elsö kihelyezett QTH
A masodik kihelyezett QTH
A pileupok a szokásos módon mentek. Igen, le van írva ezer helyen a „DX code of conduct“, de vagy nem olvassák el sokan, vagy nem értik meg, vagy elfelejtik HI. Mint a DX oldalán, ugy a másikon is a leginkább zavaró, olykor szinte fizikailag fájdalmas az, amikor figyeli az ember a halk jelű állomást, erre egy 59+++ -os állomás bemondja a hívójelét, nagyot ütve azzal a dobhártyákon. Egy másik „népszerű” dolog a folytonos hívogatás a vevő frekvenciámon függetlenül attól, hogy épp megy a QSO, vagy teljesen más betűs hívójelet hívok vissza. Szerencsére nem sokan voltak ilyenek, de azért jó lenne, ha kölcsönös tisztelet volna a pileupokban, mert ez nagyon segítene mindenkinek és gyorsítaná a forgalmazást, ami több embernek adna lehetőséget a DX QSO-ra. A másik véglete a pileupoknak – azok teljes hiánya, ugyanis nekem gyakorlatilag (1-2 kivétellel) nem volt internet hozzáférésem a kihelyezett QTH-kon, ezért saját magamat nem tudtam spotolni a dx-clusterben, és ameddig nem volt rólam spot, addig hiába CQ-ztam, nem hívott vissza senki sem. És a sávokban olykor nem volt egyetlen forgalmazó állomás sem, akit megkérhettem volna arra, hogy spotoljon engem. De ahogy csak megjelent az első spot, pár percen belül már hullámzott is a pileup. Nem ad optimizmusra okot ez a jelenség, amit egyébként otthonról forgalmazva is tapasztalok.
Sokat forgalmaztunk, én naponta átlagosan 12-14 órát, és amikor elkészitettem magamnak egy Top-loaded Vertikált 40m-re, még ennél is többet, ezért nagyon segített a segítőink gondoskodása. Napi 3x ízletes és gondosan elkészített és szállitott meleg étel, forró tea termoszban, apró sütemények, ivóvíz és üditők, olykor behűtve is (!!!), és szinte szülői gondoskodás, hogy: „Hagyjam abba egy kicsit a rádiózást és egyek, amíg forró az étel“ HI. Eleinte erre intettem, de később elkezdtem 10 perces szüneteket tartani, ugyanis a forró leves még az ottani hőségben is jólesett és jótékony hatású volt, és egyben megtiszteltem ezzel Adnana munkáját, mivel az én QTH-m az alaptábortól 750 méterre volt, és ezt Adnanának naponta több alkalommal meg kellett tenni gyalogosan különböző okokból. Mindenben segített, amit kértünk, készségesen és mosolyogva tette. Nagyra értékeljük Adnana munkáját, aki a hét minden napján, 24 órában gondoskodott rólunk.
Adnana hozza a reggelit.
Egy átlagos reggeli a 2-es QTH-n
November 17-én eljött a hazautazás napja. A gép az Abu Dhabi-ban volt rossz idöjárás miatt késett egy orát, és később az Abu Dhabi reptér vámosainak kérdéseire is válaszolnunk kellett és kipakolni nekik a koffereinket, de ez még belefért az időbe, a gépem indulását Dubaibol nem késtem le köszönhetően A65D Patrick-nak, aki kedvesen felajánlotta, hogy segit az Abu Dhabi és Dubai repterek közötti transzferben. Útközben még jutott időnk néhány QSO-ra is a sivatagból Pat terepjárójából hordozható antennájával és az egyik FT-991-mel többek közt YB0AR Ferryvel, aki nagyon aktív az éterben és a forgalmazásait streamelí a Youtube csatornáján, és aki sokat segített nekem az expedíció során.
7O8AE 15464 QSO-t loggolt 7 es 28MHz között, ebből 7521 az unique call.
És most már tudom, hogy az összes nehézség ellenére a DX operátor egy irigylésre mélto személy.
Ez uton szeretném megköszönni a sok segitökész amatörtársamnak a segitségüket az éterben és a támogatoinknak a hozzájárulásaikat a költségvetésünkhöz. Mivel az expedíciónk jótékonysági tevékenységet is vállalt, a befolyt OQRS nagy részéből Adnana és Abdulla falujában 10-12 ház ellátását kezdtük el 400/200W-os napelemekkel és akkumulátorokkal, LED-lámpákkal és mennyezeti ventilátorokkal. Ezeknek az embereknek eddig nem volt elektromos áram a házukban.
73&DX Sanyi 7O8AE/HA5DDX.